Az előző bejegyzésben ott hagytam abba, hogy elsőre nem volt túlságosan nagy tolongás a modellek terén. Szerencsére voltak, akik felismerték az ajánlatunkban rejlő lehetőséget, és lecsaptak rá. Ha már itt tartunk, mindhárom modellünknek szeretnénk itt is megköszönni a bizalmat, és úgy gondolom, amikor ezeket a sorokat írom, már látják, hogy milyen jó döntést hoztak azzal, hogy csatlakoztak hozzánk ebben a „kalandban”.

Az oktatónk Chiara egy nagyon aranyos osztrák lány volt, aki a Skinial márka egyik alapítója és fiatal kora ellenére valószínűleg a legtapasztaltabb tetoválás eltávolító szakemberek között van Európában. Többek között az ő személyiségénél fogva is elég kötetlen hangulatban folyt az oktatásunk. Természetesen először az elméleti részből kaptunk elég komoly fejtágítást, ami még annak ellenére is tartogatott újdonságokat, hogy azért előzetesen eléggé felkészültünk. Itt szembesültünk először a gyakorlatban azzal, hogy ez közel sem játék (persze ezt tudtuk előre, a képzés csak nyomatékosította), és hogy mennyire szigorú követelményeknek kell megfelelni ahhoz, hogy egyáltalán elkezdhesse az ember a kezeléseket. A végére viszont tisztában voltunk minden apró részlettel az ügyfelek tájékoztatásától kezdve a higiéniás követelményeken keresztül a gyakorlati végrehajtás apró részleteiig, amire az ember nem is gondolna, ha nem hallaná olyantól, akinek mindez ez már a kisujjában van. Délutánra még arra is jutott némi idő, hogy az erre használatos „műbőrön” kipróbálhassuk az eljárást, bár nyilván itt a hatását még nem láthattuk, így azért nem volt az igazi.

Ezek után alig pár száz pont (a kezeléseket a bőrön „rajzolt” pontok összessége adja, de erről nyilván lesz egy külön poszt is nemsokára) papíron és műbőrön való megrajzolása után végre eljött a pillanat, amikor ideje volt, hogy valódi, élő embereket kezeljünk és gyakorlatban alkalmazzuk mindazt a tudást, amit addig megszereztünk.

Amikor modelljeink megérkeztek rövid ismerkedés után megtartottuk a kötelező „eligazítást”, vagyis a konzultációt, amely során képekkel illusztrálva elmondtuk, hogy mi vár rájuk az elkövetkezendő fél-egy órában.

Itt kell megjegyeznem, hogy az első pácienseink meglepően nyugodtan álltak ahhoz, hogy Magyarországon ők az elsők, akiken az eljárás végrehajtásra kerül. Például egyiküknél konkrétan azt éreztem, hogy mi vagyunk azok, akik jobban izgulunk azon, hogy mi fog történni, nem ő, aki a „bőrét viszi vásárra”. Persze nekünk is volt vesztenivalónk, mégpedig nem is kevés. Ugyanis kimondva-kimondatlanul ott lebegett felettünk, hogy egy sikertelen első kezelés megrengetheti a hitünket magunkban, a módszerben és mindenben, amin hónapokon keresztül pénzt és energiát nem kímélve dolgoztunk…Egy szóval nekünk is volt miért izgulni.

Az első modellünk Szilvi volt, aki egy lábán lévő tetoválástól szeretett volna már elég régóta megszabadulni. Két lézeres kezelésen volt már túl, mikor eljött hozzánk, de saját bevallása szerint nem tapasztalt semmilyen változást ezek hatására. A nagyobb baj nem ez volt, hanem az, hogy amikor tájékoztattuk őt a különböző eltávolítási eljárások működéséről, és várható hatásairól (ezt minden esetben megtesszük a konzultáció keretein belül, hogy a hozzánk érkező páciens felelős döntést tudjon hozni a választott eljárással kapcsolatban), azt mondta, hogy ilyesmiről egy szó sem volt a lézeres klinikán, pedig állítása szerint egy kimondottan igényes helyen végezték a kezeléseit….ezt az információt itt hagyom, és mindenki olyan következtetést von le belőle amilyet akar. Annak ellenére, hogy Szilvi tetoválása a lábfején helyezkedik el, ami kifejezetten érzékeny helynek számít, csak időnként jelezte, hogy kissé kellemetlen érzés a kezelés, ami szerencsére eloszlatta az aggódásunkat afelől, hogy mennyire fájdalommentes a módszer valójában.

A második kezelést Lacin végeztük (ő volt a halálosan nyugodt emberünk), aki takaráshoz szeretné előkészíteni az alkarján található az elképzeltnél rosszabbul sikerült rózsa alakú tetoválást, ami a közmegegyezés szerint inkább salátára hajaz, mint virágra. Az ő pulzusa nem hiszem, hogy felkúszott volna 60 felé az egész kezelés alatt, és ez a fajta nyugalom szerencsére átragadt rám is (mivel Szilvit a feleségem, Ági kezelte, így én Laci tetkóján vesztettem el az eltávolító „szüzességemet”). Mikorra túl voltam az első pár mozdulaton a bőrén, már elpárolgott az izgalom, és átvette a helyét az a kissé magasztos érzés, ami akkor fogja el az embert, mikor érzi, hogy valami hasznosat csinál.

A harmadik modellünket szintén Szilvinek hívják, ő az elrontott, és többször áttetovált szemöldökével jött el hozzánk, egészen messziről azt remélve, hogy végre megoldást találhat problémájára. Így egy hónap távlatából úgy gondolom, hogy sikeresen tettük meg az első lépéseket, hogy a reményből elérhető cél legyen.

Természetesen nem engedtük el első kezeléseink alanyainak „kezét”, folyamatos kapcsolatban vagyunk és tájékozódunk róluk, hiszen nekünk is nagyon fontos, hogy nyomon tudjuk követni a gyógyulási folyamatukat. Ez különben is vállalkozásunk egyik alapelve, hogy igyekszünk bizalmi kapcsolatot kialakítani és ezt fent is tartani a pácienseinkkel, hogy minél hatékonyabban segíthessük őket a kezelések közötti regenerálódási idő alatt.

A képeken a tetoválások eredeti állapotukban láthatók, későbbiekben képes posztban fogok beszámolni arról, hogy halad a modelljeink tetoválás eltávolításának folyamata (spoiler: elég jól ).

A következő bejegyzésben pedig beszélni fogok kicsit magáról a módszerről, mert ugye a lényeg mégis csak az, hogy mitől tűnik el a tetkó. ;)