GY.I.K. 1.rész

Mivel a lézer nélküli tetoválás eltávolítás kívül esik az általános alapműveltség mindegyik témakörén, így  természetes, hogy bárki aki kapcsolatba kerül velünk, legyen vendég, leendő partner, vagy csak hétköznapi beszélgetőtárs, elég sok kérdést tesz fel az eljárással kapcsolatban. Mindig azt szoktuk mondani, hogy hülye rossz kérdés ebben az esetben nincs, és ezen kérdések között vannak olyanok, amik rendszeresen ismétlődnek, ezek egy részére fogok most egyenként választ adni.

Hogy működik az eljárás?

Az első és legalapvetőbb kérdés a Skiniallal kapcsolatban, a válasz pedig teljes terjedelmében itt olvasható:

https://skinialhungary.blog.hu/2017/10/17/az_eljaras

Tényleg teljesen eltüntetitek a tetoválást?

Igen, a cél a teljes eltüntetés. Viszont azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy a tetoválás nem ceruzarajzként, a bőr nem papírlapként, az emberi szervezet pedig nem precízen beállított gépként működik. Egy tetoválás eltávolítása a tudomány mai állása szerint minden esetben idő- és pénzigényes folyamat, ami csak akkor lehet sikeres, ha mind az eltávolító szakember, mind a tetoválást eltüntetni kívánó vendég megfelelően áll hozzá. Tudom, ez eddig ”nesze semmi fogd meg jól”, de nézzük mit jelent ez a gyakorlatban.
Egyszerre nagyjából 1 cm² területű pontokat kezelünk, ezeket helyezzük fel úgy, hogy megfelelő távolságra legyenek egymástól, de a lehető legnagyobb területet fedjék le a tetoválásból (lásd 1. kép). Minél nagyobb a minta, annál több ilyen pont kell az eltüntetéséhez. Mivel egy kezelés során a bőr kímélése érdekében csak adott számú pontot vihetünk fel, így minél több pontból tüntethető el a minta, annál több kezelésre van szükség. Ideális esetben egy pontot egyszer kezelünk, de nagy és tömör minták esetén a legnagyobb körültekintés mellett is előfordulhat, hogy pigmentfoltok maradnak a bőrben, amit utólag korrekciós kezeléssel távolítunk el.
A fent leírtak alapján láthatjuk, hogy adott esetben lehetséges, hogy mire egy nagyobb minta eltűnik, addigra a bőrnek elég sokszor kell újra regenerálódnia, aminek folyamán lehetséges, hogy minimális nyoma marad az eltávolításnak (lásd 2. kép).
Hogy ezt az egészet leegyszerűsítsük, a válasz az, hogy sikeres eltávolításnak azt nevezzük, ha 1 méter távolságból nem lehet látni, hogy az adott bőrfelület tetoválva volt, amennyiben ennél is jobb eredmény érünk el, akkor annak csak örülünk.

1.kép

2.kép

Csak mert az általatok közzétett képeken szép eredményeket lehet látni, akkor azok a képek manipulálva vannak?

Egy szóval: NEM. Csak olyan fényképeket teszünk közzé, amit vagy mi, vagy hazai és külföldi partnereink, esetleg maguk a vendégeink készítettek, legtöbbször telefonjuk kamerájával, ezért is változó a képek minősége. Természetes, hogy a legjobb eredményeinket szeretnénk bemutatni a nagyközönségnek, de ha belegondoltok, magunknak lőnénk öngólt, ha photoshoppal, vagy valamilyen hasonló képjavító szoftverrel hozzányúlnánk a képekhez. Előbb-utóbb úgyis lebuknánk, amikor az emberek rájönnének , hogy nem tudjuk a valóságban felmutatni a képeken produkált eredményeket. Ez pedig nyilvánvalóan negatív hatással lenne a hírnevünkre, és hamar bezárhatnánk a boltot.

Hány kezelés szükséges a tetoválás eltüntetéséhez, és ez mennyi időt fog igénybe venni?

Az egyik leggyakoribb kérdés, ami elhangzik az érdeklődők szájából. Ez az a kérdés, amire sok esetben a legnehezebb megadni a választ. Nyilván minél nagyobb a tetoválás, annál több kezelés szükséges az eltávolításhoz, és minél több a kezelés, annál hosszabb ideig tart az eltávolítási folyamat, ez idáig színtiszta matematika.
Akkor végülis mi alapján becsüljük fel a kezelések számát?
Az egyszerűség kedvéért az eljárás megalkotója 3 kategóriába sorolta a tetoválásokat, ezen logika mentén fogunk végigmenni a kategóriák sajátosságain. Az 1. kategóriás tetoválásokkal van a legegyszerűbb dolgunk. Ezek a vékony vonalas, valamint írásos tetoválások, de ebbe a kategóriába tartozik a legtöbb szemöldök, szájkontúr tetoválás is. Ezen minták eltüntetése normál méret (nagyjából 10 cm² nagyságig) esetén jellemzően 2-3 kezelést vesz igénybe. A második kategóriás tetoválások közé soroljuk a törzsi, valamint nonfiguratív, esetleg vastagabb vonalas tetoválásokat. Itt alap esetben 3-4 kezeléssel számolunk, de nagy területű mintáknál ez akár 5-6 kezelésre is felkúszhat. A harmadik kategóriás tetoválások eltávolítása a legnehezebb ügy, itt az elején leginkább csak nagyjábóli becslést tudunk adni a kezelések számát illetően. Ezek a tömött, satíros ábrák, amelyekből már a legkisebbhez is legalább 3 kezelés szükséges (lásd 3. kép), de a minta nagyságával nő a kezelések száma is. Egy teljes alkaros minta például akár 10, vagy annál több kezelést is igénybe vehet. A kezelések között átlagosan 8-12 hét regenerálódási idő szükséges, ez lehet akár több, akár kevesebb, teljes mértékben egyénfüggő. A gyógyulási folyamat gyorsasága (vagy éppen lassúsága) függ, a teljesség igénye nélkül, a szervezet általános regenerálódási képességétől, az immunrendszer állapotától, az életmódtól, a kezelt terület érzékenységétől és nem utolsó sorban a megfelelő utókezeléstől. Ehhez jön még hozzá az, hogy a bőrt minél több „agresszió” éri (ne legyenek kétségeink, a bőr, mint a szervezet első védelmi vonala, minden eltávolítási eljárást támadásként fog érzékelni, amire reagálni fog valamilyen módon),  annál lassabban fog gyógyulni a későbbiekben, ezzel számolni kell a nagy volumenű eltávolítások folyamán. Ezért szoktuk gyakran javasolni a nagy méretű, 3. kategóriás ábrával érkező vendégeinknek a takaráshoz való előkészítést, amely kevesebb időt vesz igénybe, és jellemzően csak a sötét, kontúros, valamint a takart minta alól kilógó részeket távolítjuk el (lásd 4. kép)
Ha megint elővesszük a jó öreg matekot, akkor láthatjuk, hogy a teljes eltávolítás időtartama 2 hónaptól kirívó esetekben akár évekig is terjedhet. Ehhez hozzá jön még kb. 4-6 hónap ami az utolsó kezeléstől a 100%-os gyógyulásig átlagosan szükséges idő, de természetesen a fentebb leírtak erre az intervallumra is vonatkoznak. Ez így elsőre soknak tűnhet, de ha az ember belegondol, hogy a nem kívánt tetoválást még mennyi ideig kellene magán hordoznia, már egyből nem is tűnik olyan vészesnek, ugye? ;)

3.kép

4. kép

Ha már ennyit beszéltünk róla, hogy is néz ki a gyógyulási folyamat, milyen fázisai vannak, és mennyi időt vesz igénybe?

A gyógyulás különböző szakaszokból áll, és mindegyiknek megvan a maga jellegzetessége. Minden fázishoz fogok írni egy körülbelüli időtartamot, de tekintettel a különböző emberek, fentebb is taglalt, különböző regenerálódási képességére, ezt kéretik a helyén kezelni. Az alábbiakban egy átlagos gyógyulási modellt mutatok be, bizonyos esetekben a gyógyulás üteme ettől eltérő lehet, de jellemzően ezek a folyamatok mennek végbe.
Az első gyógyulási fázis során bekövetkezik a varasodás ami a közhiedelemmel ellentétben nem varrasodás (10-20 nap). Ahogy korábban olvashattátok, a tinta a seben képződő varba távozik, ezért a kilökődési folyamat szempontjából ez a legfontosabb fázis. A var sebváladékból, vérből, elhalt bőrdarabkákból, az immunrendszer sejtjeiből és a testből kilökődő idegen anyagokból álló elegy, amely egy kemény kérget képez a seben, ami megóvja a bőrt akkor, amikor a legsérülékenyebb állapotban van. A var jellemzően sötét színű, de előfordulhat, hogy világos, alig észrevehető, valamint gyakran felfedezhetőek benne a tetováló tinta színei, egyes esetekben még a tetoválás formája is.
A var leesése után az alatta képződő új bőr regenerálódása következik (8-16 hét). Ennek során a felhám fokozatosan feltöltődik, valamint a bőr különböző színekben „pompázik". Először piros lesz, majd fokozatosan elkezd világosodni a piros és a rózsaszín különböző árnyalatain át egészen addig, amíg teljesen ki nem fehéredik. A fehér alatt ebben az esetben valóban fehéret kell érteni, ilyenkor a bőr még nem pigmentálódott vissza az eredeti színére. Amennyiben a teljes feltöltődés és a kifehéredés megtörtént, a bőrt biológiai szempontból gyógyulttá lehet nyilvánítani (lásd 5. kép jobb alsó rész).
Viszont esztétikailag még nem, ehhez szükséges az utolsó fázis, az újra pigmentálódás (1-6 hónap). A melanocitáknak újra kell termelnie a bőr természetes színét adó pigmenteket, ezzel közel láthatatlanná téve az eltávolítás nyomait. Ebben a szakaszban már lehet óvatosan napoztatni a területet, hogy serkentsük a pigmentálódási folyamatot.

5.kép

Okoz-e hegesedést az eljárás? Marad-e nyoma a bőrön?

Nem szeretnék untatni senkit, de ahhoz, hogy erre a kérdésre megfelelő választ adjak, némileg bele kell mennem a hegesedéssel kapcsolatos biológiai alapismeretek taglalásába. Próbálom hétköznapi nyelven megfogalmazni mondandóm, hogy mindenki számára érthető legyen, ha valakit zavar, hogy ez a tudományos nyelvezet kárára megy, attól előre is elnézést kérek.
 Először is le kell szögeznem, hogy akármit is mond erről az internet „népe”, minden idegen pigment bőrbe juttatására, és onnan eltávolítására irányuló kezelés sérüléseket okoz a bőrön, ezzel együtt magában hordozza a nem megfelelő sebgyógyulás kockázatát. A jó hír az, hogy mivel a Skinial eljárást eleve bőrgyógyászok fejlesztették ki, így igyekeztek ezt a kockázatot a minimálisra csökkenteni, ezért is vannak szigorú szabályai a kezelésnek és az utókezelésnek is.
De nézzük a hegesedéssel kapcsolatos alapvető tudnivalókat. Három fajta heget különböztetünk meg, ezeket fogjuk most sorra venni.
Az első, és legdurvább, a bőrgyógyászok mumusa, a kozmetikusok rémálma, a keloid heg. Sokan (sajnos szakemberek is)  hajlamosak minden túlzott kollagéntermelődéssel járó sebgyógyulásra keloid heget kiáltani, pedig  a keloid markánsan megkülönböztethető minden más sebgyógyulási rendellenességtől. Jellemzője az egybefüggő, „hurkás”, gumiszerű, burjánzó bőrkitüremkedés, amely gyakran nagy területet is beboríthat. Keletkezése az esetek jelentős százalékában genetikai hajlamhoz köthető. Gyógyítása bonyolult, és nem is minden esetben lehetséges ezért ismert keloid hajlammal rendelkező vendéget nem áll módunkban kezelni. A Skinial nemzetközi történetében közel 10 000 kezelt emberből mindössze 6-szor fordult elő, hogy a kezelés hatására keloid alakult ki. Ezek az esetek is még arra a kezdeti időszakra datálódnak, amikor nem fordítottak a szakemberek ekkora hangsúlyt a keloid hajlam feltérképezésére, mint manapség, mára ennek az esélye egészen elhanyagolható.
A második típus a hipertrófiás heg, a keloid jóindulatú jobb indulatú „kistestvére”. Ez az amit a legtöbben összekevernek a keloiddal. A hipertrófia a bőr általa túlzottnak vélt mechanikai behatásra adott természetes válaszreakciója. Létrejöttének oka, hogy a bőr „megijedve” a sérüléstől túlzott kollagéntermelésbe kezd, ezzel védve saját magát. Ennek hatására a sérülések helyein (és csak ott) kiemelkedik a bőr. A hipertrófiás hegesedés idővel magától elmúlik, de lehetséges ennek az időnek a különböző készítmények használatával való lerövidítése is. A hegesedés mértékétől függően 1 héttől akár fél évig is tarthat amíg elmúlik. Kialakulása lehetséges az érzékeny, sokat mozgó területeken (boka, csukló, nyak), valamint a ruházat súrlódó hatásának következtében és nem utolsó sorban a gyógyulófélben lévő bőrt ért erős UV sugárzás nyomán. Léteznek készítmények a hipertrófia megelőzésére, ezek használatát minden kockázatos esetben ajánlani szoktuk vendégeinknek.
A harmadik típus az atrófiás hegek csoportja. Ezek a bőrön keletkező bemélyedések, például a sokak vállán a gyerekkori oltás helyén kialakult sebhely, vagy az arcon lévő pattanások után maradt „gödrök” jellemző atrófiás hegek. Hogy pontosan miért is alakulnak ki ezek a hegek, nem ismert, de valószínűleg összefügg a gyulladásos közvetítő vegyületek, valamint a bőr kollagén rostjai és a bőr alatti zsír enzimatikus degradációjával. Néhány „jóakarónk” szerint mi is atrófiás hegeket okozunk az eljárásunkkal, mivel a var leesése után hasonló bemélyedések láthatóak a bőrön. Természetesen ez az állítás több sebből vérzik. A kezeléseink után keletkező mélyedés nem nagyobb 0,8 milliméternél, és a gyógyulási folyamat során (lásd fentebb)  teljes mértékben feltöltődik, míg az atrófiás heg maradandó, és csak külön bőrgyógyászati kezelésekkel lehet eltüntetni.

Mi lehet az oka, hogy nem lökődött ki teljesen a tinta?

Két oka lehet annak, hogy a Skinial kezelés hatására nem lökődött ki az összes festék. Az egyik ilyen, és a legtöbb esetben ez a helyzet áll fenn, hogy a pigmentek bekerültek a bőr alatti zsírszövetből álló úgynevezett szubkután rétegbe. Ezt okozhatja a tetoválást készítő „szakember” elővigyázatlansága, miszerint túl mélyre ütötte be a festéket, valamint a lézeres kezelés is járhat olyan mellékhatással, hogy a szétrobbantott pigmentekből keletkező nanorészecskék lekerülnek a szubkután rétegbe.
A másik lehetséges ok az, hogy a bőr természetes biológiai funkciói károsodtak és nem tud végbemenni a kilökődés. Ez jellemzően lézerrel, vagy valamilyen agresszív kémiai eljárással előzetesen kezelt területen fordulhat elő.

Aki idáig eljutott az olvasásban, annak egyrészt gratulálok a türelméhez, másrészt remélem sikerült érthető válaszokkal szolgálnom a fenti kérdésekkel kapcsolatban. Ebbe a posztba ennyi fért bele, de mivel jelenleg is vannak, és folyamatosan jönnek megválaszolandó kérdések, így biztos, hogy lesz folytatása.

Ha Nektek jut eszetekbe kérdés, amit szeretnétek, hogy megválaszoljunk, nyugodtan tegyétek fel akár a Skinial Hungary Facebook oldalán, akár a hungary@skinial.com e-mail címen. További információért látogassatok el honlapunkra.

Örömmel jelentjük, hogy egyre több helyen elérhető a Skinial lézer nélküli tetoválás eltávolítás, így már megtaláltok minket, vagy partnereinket Budapesten, Veszprémben, Sopronban, Tapolcán, Egerben, Szombathelyen, Győrben, Kaposváron, Devecserben, Nyíregyházán, illetve Szegeden. A partner stúdiók listáját a http://hu.skinial.com/studios/ weboldalon találjátok.